Magyarország történetének áttekintése a XVII-XVIII. században


 
  Magyarország sorsát évszázadokon át egy tragikus esemény, a mohácsi vész pecsételte meg. 1526-ban a király halála és a török előrenyomulás vészes jövőt jósolt a terület lakossága számára. Ehhez jött még a trón várományosainak civódása, melynek következtében az ország elveszítette területi integritását. 1541-ben Budavár elestével bekövetkezett az ország három részre szakadása. Kialakult az Erdélyi Fejedelemség, a török hódoltság és a királyi Magyarország. Igaznak vélhetjük Báthory István erdélyi fejedelem szavait, miszerint az ország "a világ két legnagyobb hatalma között, vagyis azok sarokpontján helyezkedik el". Gondolva itt az Oszmán és a Habsburg nagyhatalomra.

A XVI. sz. közepén új hit érte el hazánkat. Először lutheránusok, majd kálvinisták szava hirdette országunkban a vallás megújulásának szükségességét, a reformációt. Az új felekezetek nagy hangsúlyt fektettek az anyanyelvűségre, megjelentek a bibliafordítások, melyek kiadásához sorra alapultak országszerte a nyomdák. Az oktatásra is nagy hangsúlyt fektettek. Jelentős, máig nagy hírű iskolák jöttek létre Kolozsváron, Váradon, Debrecenben, Sárospatakon. Hazánkban azonban egyetem nem volt, így a diákok csak külföldön tanulhattak tovább.
Az új tanok gyorsan terjedtek. Erdélyben mindenki szabadon választhatott vallást,így itt is, mint ahogyan a királyi Magyarországon és a hódoltság nagy részén a lakosság többsége a reformált felekezetekhez tartozott. Ezt ellensúlyozandó a XVII.sz.-ban érte el országunkat az egyetemes katolikus megújulási mozgalom, az ellenreformáció, melyet elsősorban Pázmány Péter jezsuita szerzetes neve fémjelez.
Mindeközben a növekvő Habsburg befolyás ellen a keleti végeken szervezkedés indult meg. Erdélyből francia támogatással kezdték kuruc hadak ostromolni az ország labancok által irányított részét. Élükre az 1670-es években Thököly Imre állt.

A Török Birodalom belső ellentmondásai miatt gyengülni kezdett. Ezt a kortárs uralkodók is érzékelték. 1684-ben a Habsburg Birodalom, Lengyelország és Velence részvételével megalakult a Szent Liga. E szövetség kezdetben bámulatos sikereket aratott, már-már lehanyatlani tűnt Európa egén az oszmán félhold, azonban a francia napkirály, XIV. Lajos nyugati támadása miatt csapatokat vontak el a török frontról. így az ott maradt tehetséges hadvezérek, mint Savoyai Jenő, csak lassan, a lakosság nagy szenvedései árán jutott el addig, hogy 1699-ben a karlócai békében kimondhatták: a Mohács előtti Magyarország, a Temes-köz kivételével, felszabadult a 150 éves török hódoltság alól.
A háború költségeit az ország népén szerették volna behajtani, óriási terheket róva az egyébként is meggyötört lakosságra. A társadalom nagy része így szembekerült a dinasztiával. Az elégedetlenség a Felső-Tisza vidékéről induló lázadásban öltött testet 1703-ban, melynek vezetője II. Rákóczi Ferenc volt. A dicsőséges mozgalom hétévi harc után 1711-ben Szatmáron megegyezéssel zárult.

Magyarország az évszázad első felében vált stabilan az osztrák uralkodók birodalmának részévé. Mária Terézia királynénak 1740-ben életüket és vérüket ajánlották a magyar rendek. II. József rendeletei és a rendek ezekre adott válaszai a század végén pedig már a reformkor felé mutattak.