Gyermekévek


 
  Apáti Miklós 1662. december 4-én látta meg a napvilágot. Édesapja Debrecen városának tanácsosa és bírája, anyja Méliusz Juhász Péternek, a nagy reformátornak unokája volt. Kezdetben édesapja nevelte, oktatta a protestáns erkölcsre. Gyakori mondásai voltak: ember tapasztalás nélkül, állat okosság nélkül; a jó katonának minden fegyverhez kell tudni. Miklós ezeket a szavakat jól eszébe véste, mint majd később látni fogjuk.
Felcseperedve a korabeli gyerekekkel együtt az elemibe került, ő is kis tabulista, vagyis elsős lett. Nevüket a Tabula nevű katekizmus-ábécéskönyvükről kapták, amelyből az ábécét és az olvasás tudományát a kátéval együtt tanulták meg magyarul. De latint már ekkor is tanultak. A következő évben az olvasókönyvük neve Cato volt, ami moralizáló latin mondatokat tartalmazott. Erről a másodikosokat catonis- táknak hívták. A többi évfolyamnak is hasonló megnevezése volt szokásban. Az elemi oktatás után a gimnázium következett, amit akkoriban líceumnak hívtak. Itt grammatikát, vagyis latin nyelvtant, valamint poetikát-retorikát, vagyis bölcseletet tanultak a nebulók. Görögül is itt kellett megtanulniuk, hogy megfelelően felkészülhessenek a későbbi akadémiai tanulmányokra. A tananyagot a nagyobb diákok, a precep- torok tanították nekik.