Hazatérés Magyarországra


 
  Hollandiai tanulmányait sajnos nem sikerül befejeznie, fontosabb feladatai lévén ott kell hagynia a diákéletet. Amszterdami tartózkodása idején, 1687. szept. 28 -án találkozik Misztótfalusi Kis Miklóssal, aki már 1680 óta ott él. Barátságot kötnek, s ez a kapcsolat mindkettejük számára gyümölcsözőnek bizonyul. Misztótfalusi gyakran segíti kapcsolataival. Leginkább abban, hogy Apáti álma beteljesüljön és kora minden németalföldi tudós emberével találkozzon, s azok beírják nevüket, s egy-két magvas gondolatukat Philothecájába, azaz emlékalbumába. Nagy segítség ez Apátinak, ugyanis az ő közbenjárására kerül bele emlékkönyvébe többek között a már említett ortodox Voetius, a coccejánus Wirtinga, s a misztikus Witsius neve is.

Viszont Apáti is segítségére volt barátjának. Misztótfalusi még 1685-ben, saját költségén nyomtatta ki magyarul az Újszövetséget, Dávid zsoltárait, valamint pár korabeli térképet. Ezen értékes rakomány Magyarországra, Erdélybe szállítását Apáti Miklós vállalta el.

Így történt, hogy lelkiekben, szellemiekben és tapasztalatokban gazdagodva 1689. szeptember 5-én Amszterdam kikötőjében hajóra száll iskolatársával, Bánki Jánossal és elindul Danzig (a mai Gdansk) kikötője felé, 18 könyvekkel megrakott nagy faládát szállítva magával a fedélzeten.

Útjuk nagyon viszontagságos. Amszterdam kikötőjét elhagyva nagy viharba keveredik a hajójuk, és többször majdnem hajótörést szenvednek, gályájuk pedig egyszer zátonyra fut. Végül megérkezve Danzigba, a kikötőben letartóztatják, és számára ismeretlen okokból egy teljes hónapig fogva tartják őket. Dél felé haladva, For- don a királyi vámosok szintén megállítják és zaklatják az utazókat, "olyan sérelmekkel illetve őket, melyeket nem egykönnyen lehet elmagyarázni". A Varsó alatti Maciejowice mellett újra két hét kényszerpihenőre kényszerültek, mivel szerencsétlen módon, a Visztulán való átkeléskor beszakadt alattuk ajég. Ezután újból két hét fogság Jaroszlóban. Innen a Duklán áthaladva Zaboriczky Sándor lengyel gróf parancsára 1690. január közepétől június 8-áig vasra verve tartották őket, és kegyetlenked- tek velük, amíg Apafi Mihálynak, Erdély fejedelmének közbenjárására végül kiszabadulhattak. Innen útjuk már valószínűleg háborítatlan volt, mivel június 18-án - valószínűleg még útközben - már a debreceni iskolának adományoz két könyvet, ami máig megtalálható a debreceni teológia könyvtárában.1 Utazása végeztével a Nehémiás könyve 13:14-re hivatkozik útinaplójában: "Ezért emlékezz meg rólam Istenem, és ne töröld ki könyvedből hűséges tetteimet, amelyeket Istenem házáért és az ottani teendőkért vittem véghez!"