Szolgálati helyei és gyermekei


   
  Apáti valószínűleg nem sokkal 1691 után került Nagykaposra, s kb. 1698-ig prédikátorkodott itt, mikor is Dobóruszkára került. Saját jegyzetei alapján a következőket tudhatjuk életének 1691-1710 közötti időszakáról: Kaposi prédikátorsága alatt, 1696. augusztus 1-jén éjfélkor született meg első fia, József. Második fia, Gábor már Ruszkán született 1698. szeptember 7-én vasárnap délben, lánya, Julianna 1700. szeptember 18-án ugyanitt. Következő szolgálati helye Varannó volt, ahol 1706. szeptember 30-án született Mária, majd 1710. október 11-én Klára nevű lánya. A szabadságharc végén megjelenő pestisjárvány sajnos nem kerülte el családját, s két év leforgása alatt varannói szolgálata idején öt gyermekét s feleségét veszítette el: 1709. január 8-án, nem sokkal születése után meghalt Klára, 1710. február 11-én a sárospataki iskolában tanuló Gábor fia halt meg, miközben Váradi István családjánál, nén- jééknél Keresztúron töltötte szünidejét. 1710. augusztus 10-én Morván, Varannai Pál nevű nagybátyjánál halt meg Mária, hét nappal később, 1710. augusztus 17-én pedig József hunyt el Varannón. 1712-1717 között Lasztócon, Toronyán, majd Keresztúron szolgált. 1721-ben hívják meg szülővárosába, Debrecenbe, a városszéli ispotálytemplom lelkészi szolgálatára. Orvoslás Jóllehet nem örvendett az orvostudomány doktora ünnepélyes avatással megadott méltóságának, lelkészi szolgálatai mellett a hívek nagy örömére orvoslással is foglalkozott. Sokan keresték fel a környékről a külföldi egyetemeket megjárt orvost, volt, hogy egész Szolnokig elutazott, ha egy tekintélyesebb beteg a szolgálatait kérte.

A nemzete iránt elkötelezettséget érző, nagy műveltségű lelkész, filozófus, orvos és kiváló szónok karácsony előestéjén, 1724. december 24-én hunyt el. Testét ünnepélyes gyászpompával hántolták el a Ceglédi kapun kívüli temetőben.

Halála előtt nem sokkal saját kezűleg készítette el latín nyelvű sírfeliratát, melybe rövid életrajzát is belefoglalta:

  Ebbe a kőúrnába tette bele testét Miklós,
Ősei is hordták mind az Apáti nevet.
Debrecen adta bölcsőjét, Leyden tudományát,
Dancka és Dukla sötét napjainak keretét.
Apafi megszabadít, s a prókátusság idején ott
Törte Galambos urat épp a nehéz tanulás.
Voltam még Kaposon, majd jött Dobóruszka,
Varannó,
Húsz meg egy esztendő: emberek üdve a cél.
Lasztócon, Toronyán négy év telt el tanítással,
Küzdöttem Krisztus bajnokaként ezalatt.
Debrecen és Keresztúr hét év még az időmből.
Nem művelte soká, oh szeretet talaját!
Hatvan meg három volt életem évei száma,
Itt lent már testem, csontjaimból hamu lesz.
Lelkész és orvos voltam, ki követte Lukácsot,
Testnek-léleknek adtam az írt egyaránt.
Bár itt fekszik a testem, mennybe jutott el a lélek
S ott az örök gyönyörűt élvezi végtelenül.
Sajt magának állíttatta.