MIKOLAY IMRE (1927, Nagykapos - 2025, Budapest)

amatőr helytörténeti gyűjtő, Nagykapos díszpolgára


  Született:

Édesapja:

 
Édesanyja:  

Anyai nagybátyja:

1927. június 16-án Nagykaposon Mikolajcsik Imre néven

Mikolay János, kántortanító


Hegedüs Margit, tanítónő

Pásztor Ferenc dobóruszkai, majd beregszászi plébános, vértanú

  Tanulmányai:
  1939-1942 Kassai Premontrei Gimnázium
  Drugeth Gimmnázium, Ungvár
  1949 a nyíregyházi Királyi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett
  1951 távközlési műszerész-oklevelet szerzett
  1927. június 16-án született Nagykaposon.
Édesapja, Mikolay János a Nagykaposi Római Katolikus Népiskola kántor-tanítója volt, édesanyja az iskola tanítónője.
A család 1943-ban magyarosította nevét Mikolayra. Kántor-tanító édesapját és tanítónő édesanyját nagy szeretet és tisztelet övezte.

Neveltetésére szülein kívül két katolikus plébános is nagy hatással volt, Mécs László pap-költő, aki ebben az időben Nagykaposon szolgált, valamint anyai nagybátyja, a Dobóruszkán szolgálatot tevő Pásztor Ferenc plébános (akit a szovjet hatóságok Szibériába hurcoltak, ahol életét vesztette).

Gyermekéveit nagyobb részt Nagykaposon (akkor még Kiskapos) töltötte. Tanulmányait a Kassai Premontrei Gimnáziumban és az ungvári Drugeth Gimáziumban végezte. A diákévei alatt aktívan sportolt, a kassai gimnázium válogatott labdarúgócsapatának volt a tagja, valamint az iskola zenekarában is játszott. Az Ungváron megjelenő Kárpátaljai Hírlapot tudósította a kaposi labdarúgó-mérkőzésekről, a Levente Újság számára pedig keresztrejtvényeket készített.
Életének meghatározó élménye volt, hogy édesapját 1944 novemberében otthonukból elhurcolták, ekkor látták őt utoljára.
1949-ben érettségi vizsgát tett a nyíregyházi Királyi Katolikus Főgimnáziumban és megkapta a magyar állampolgárságot. Majd távközlési műszerész-oklevelet szerzett és Székesfehérvárott helyezkedett el.
1958-ban hirtelen meggazdagodott egy lottónyereménynek köszönhetően, ez tette lehetővé a családegyesítést, édesanyja és húgai is áttelepültek Magyarországra.
Budán telepedett le, majd 1961-ben saját családot alapított.

Édesapja páratlanul gazdag nagykaposi közegben készült fénykép-gyűjteményt hagyott örökül, amit az évek folyamán szorgalmasan gazdagított ő is. Szabadidejében lelkesen, szinte megszállottan gyűjtötte a Nagykapos történelmével foglalkozó írásos anyagokat. Gyűjtött a Magyar Országos Levéltárban, az Országos Széchenyi Könyvtárban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és a Magyar Posta Könyvtárában. Ha újságban olvasott Nagykaposról vagy az innen elszármazottakról, gondosan kivágta a cikkeket és összerakta azokat. Szép gyűjteményre tett szert azokból az írásokból, amelyek dr.Herczegh Géza professzor úr és dr. Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós munkásságával, ill. a már öregedő Mécs László tevékenységével voltak kapcsolatosak. Jó barátja, dr. Skultéty Csaba publicista írásait, rádióban, televízióban elhangzott beszédeit rögzítette, megmentve az utókor számára.

Gyűjtéseiről és az egykori Nagykaposról több alkalommal beszélgetőestet tartott szülővárosában. Gyűjteményének egy részét átadta a Magyar Közösségi Háznak azzal a céllal, hogy alapjául szolgáljon történészek, publicisták munkájának vagy éppen az egyszerű, tudását gazdagítani kívánó embereknek.

  2017-ben szeretett szülőhelye, Nagykapos város díszpolgárává avatta.

Elhunyt 2025. szeptember 21-én, életének 99. évében.